Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Archeogenomikai Intézetének és az ELTE Természettudományi Kar Biológiai Intézetének kutatói egy több mint kétszáz fős nemzetközi kutatócsoport tagjaiként az Európa és Ázsia között hidat alkotó területen ‒ az úgynevezett Déli íven ‒ élt őskori, ókori és középkori népességek kulturális és genetikai kapcsolatait vizsgálták.
Szeifert Bea, intézetünk tudományos munkatársa és tudományos titkára a nemrégiben a Oxford University Press Human Molecular Genetics tudományos folyóiratban megjelent cikkéről (A korai magyarság genetikai kapcsolatainak nyomon követése a VI-XIV. századi Volga-Urál régióban élt népesség vizsgálatával.) beszélgetett Kenessei Andrással.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont magazinműsorának negyedik részében Szécsényi-Nagy Anna igazgató mutatja be az alig egy éve a régészeti intézetből kivált, mára már önállóan működő BTK Archeogenomikai Intézetet. Türk Attila, a BTK Magyar Őstörténeti Kutatócsoport vezetője és Szeifert Bea, a BTK Archeogenomikai Intézet tudományos munkatársa a magyar őstörténeti kutatások legújabb eredményeiről beszél.
„Optimális esetben ma már akár egymillió éves biológiai maradványból is kivonhatunk értékelhető DNS-t” – mondta el Szécsényi-Nagy Anna, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Archeogenomikai Intézet vezetője. A biológus és régész végzettségű kutató azt vallja, hogy a kutatónőket tisztán a szakmai érdemeik alapján kellene megítélni." Szécsényi-Nagy Anna a Magyar Nemzet interjújában többek között az archeogenomika lehetőségeiről és korlátairól, a termékeny szakmai kapcsolatokról és a női kutatók helyzetéről is beszélt.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont összintézeti fórumára 2022. június 28-án, kedden került sor a Humán Tudományok Kutatóházában. A rendezvényen a BTK vezetőségének beszédei mellett a BTK Anonymus-díjazottainak és új professor emeritusainak laudációja is elhangzott és bemutatkozott a kutatóközpont két új intézete.
"Szinte világszenzáció-számba ment, amikor 2008-ban az Altáj hegység Gyenyiszova nevű barlangjában olyan ősi emberi maradványokra leltek (először csak egy ujjpercre, majd később egy fogra), amelyről két évvel később a tudósvilág és a szélesebb közvélemény megtudta, hogy a leletek eredeti gazdája mintegy 50-70 ezer évvel korábban élt, és az első genetikai elemzések alapján a neandervölgyiektől és a Homo sapiensektől független embercsoportot képviselnek. A lelőhely után gyenyiszovai embernek elnevezett őssel kapcsolatban széleskörű kutatás folyt és folyik ma is."
12. oldal / 18