1. Mintavátelek

Ahhoz, hogy a teljes örökítőanyagot elemző archeogenomikai vizsgálatokat végezhessünk, először mintát kell vennünk a régészeti korú biológiai maradványokból. A földből előkerülő, történeti korú csontokban fennmaradó DNS-állományt számos tényező – a hőmérséklet ingadozása, nedvesség vagy például savas kémhatás – roncsolja. A DNS-mintavételt célszerű a frissen kiásott (lehetőleg nem mosott) csontokon végezni, akár még az ásatáson, mivel a későbbi kezelés (pl. restauráláskor a ragasztás), feldolgozás és raktározás közben a csontok felülete szennyeződik, illetve a bennük lévő DNS állapotának romlása felgyorsulhat.

Emellett azzal növelhetjük a vizsgálatok sikerességének esélyét, hogy a csontváznak olyan részéből veszünk mintát, amelyben az archaikus DNS a lehető legnagyobb mennyiségben és a lehető legjobb állapotban tud fennmaradni. Az Archeogenomikai (Kutató)intézetben az elmúlt több mint öt évben vett minták összesítéséből jól látszik, melyek ezek a részek:

• elsősorban a halántékcsont ún. sziklacsonti része (latinul pars petrosa),
• másodsorban a nagyobb ép fogak (őrlőfogak), de ha a szervezetet elpusztító kórokozókat akarjuk kutatni, akkor ez jelenti az elsődleges mintavételi egységet,
• harmadsorban olyan csontok, amelyek nagyobb tömegű tömör, ún. kortikális állománnyal rendelkeznek (pl. kéztő- és csigolyacsontok bizonyos részei).

Emellett az emberhez köthető állatok archaikus maradványainak genetikai jellemzőit is kutatjuk, így például

• bronzkori és kora középkori lovak, valamint
• római kori tevék mintái is megfordultak már a laboratóriumunkban.

A táblázat utolsó sora arról árulkodik, hogy a csontokon kívül olyan más forrásból is kinyerhető archaikus DNS, amelyre először talán nem is gondolnánk:

• az üledékekben fellelhető, talajszemcsékhez kötött ősi növényi, állati vagy emberi DNS azonosítása további lehetőséget nyújt a múlt biodiverzitásának kutatására.

Képek forrása: Ló- és tevecsontváz: B. Waterhouse Hawkins: Comparative view of the human and animal frame, 1860, 4. és 9. tábla. Wellcome Collection / Public Domain. Emberi csontváz: Jan Wandelaar: Skelet naast monument, 1725. Rijksmuseum, Amszterdam / Public Domain.

 

2. Konferenciák

A munkánk egyik következő fontos állomása a folyamatban lévő kutatások és eredmények bemutatása és megvitatása az archeogenomika és társtudományok szakértőivel. Az elmúlt öt évben kollégáink 31 városban, összesen 158 alkalommal prezentálták intézetünk kutatási projektjeit, határainkon innen és azon túl.

Kép forrása: Bartholomeus Willemsz. Dolendo (?), Jan Cornelisz. van 't Woudt rajza nyomán: Theatrum anatomicum van Leidse Academie, 1609. Fotó: Rijksmuseum, Amszterdam. Public Domain.

 

 

3. Tudományos publikációk és tudománynépszerűsítés

Kutatásaink az archeogenomikai eredmények közlésével zárulnak. 2021 és 2025 között az Archeogenomikai Kutatóintézet kollégáinak munkája nyomán közel 60 tudományos cikk és könyvfejezet született.

Elsőként általában lektorált, impakt faktorral bíró, nyílt hozzáférésű, angol nyelvű szakfolyóiratokban publikáljuk tanulmányainkat, hogy eredményeinket nemzetközi szinten megismertessük a tudományos közösséggel. A szakma képviselői és az érdeklődők a laboratóriumunkban termelt adatokat maguk is hasznosíthatják: a DNS-szekvenciákat szabadon elérhetővé tesszük nemzetközi adatbázisokban. Ezt követően az eredményeket magyar vagy más (például az Urál-vidéki kutatásaink esetén orosz) nyelvű történeti és régészeti témájú folyóiratokban is közöljük.

Kép forrása: A British Museum olvasóterme: Alfred Harral: London sketches - the reading room at the British Museum, The Graphic, 1875. január 16. Fotó: Rijksmuseum, Amszterdam. Public Domain.

Emellett az érdeklődő közönség körében is népszerűsítjük kutatásainkat. Ismeretterjesztő előadások, filmek, podcast beszélgetések és múzeumi kiállítások révén igyekszünk közelebb hozni egy-egy korszakot, népet vagy éppen történelmi személyt, ezzel erősítve a kulturális örökségünkhöz való kötődésünket és az emberi sokféleség iránti megbecsülésünket.

Kép forrása: ismeretlen litográfus, Pieter van Loon rajza nyomán: J.H. van Lennep „Jan David könyvesbódéja” című könyvének borítója, 1860–1861. Fotó: Rijksmuseum, Amszterdam. Public Domain.

Bővebb irodalom: