2026. márciusban ünnepeljük intézetünk 5. születésnapját: az Archeogenomikai Intézet 2021 márciusában alakult a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Régészeti Intézetéből kiváló Archeogenetikai Laboratóriumból és munkacsoportjából, befogadva a Molekuláris Antropológia Kutatócsoport tagjait.

Az alábbi infografikák számokban foglalják össze az első öt év munkáját és eredményeit: bepillantást engednek abba, mi mindennel foglalkoztak az intézet munkatársai 2021 óta.
 

1. Mintavátelek

Ahhoz, hogy a teljes örökítőanyagot elemző archeogenomikai vizsgálatokat végezhessünk, először mintát kell vennünk a régészeti korú biológiai maradványokból. A földből előkerülő, történeti korú csontokban fennmaradó DNS-állományt számos tényező – a hőmérséklet ingadozása, nedvesség vagy például savas kémhatás – roncsolja. A DNS-mintavételt célszerű a frissen kiásott (lehetőleg nem mosott) csontokon végezni, akár még az ásatáson, mivel a későbbi kezelés (pl. restauráláskor a ragasztás), feldolgozás és raktározás közben a csontok felülete szennyeződik, illetve a bennük lévő DNS állapotának romlása felgyorsulhat.
Emellett azzal növelhetjük a vizsgálatok sikerességének esélyét, hogy a csontváznak olyan részéből veszünk mintát, amelyben az archaikus DNS a lehető legnagyobb mennyiségben és a lehető legjobb állapotban tud fennmaradni. Az Archeogenomikai (Kutató)intézetben az elmúlt több mint öt évben vett minták összesítéséből jól látszik, melyek ezek a részek:
  • elsősorban a halántékcsont ún. sziklacsonti része (latinul pars petrosa),
  • másodsorban a nagyobb ép fogak (őrlőfogak), de ha a szervezetet elpusztító kórokozókat akarjuk kutatni, akkor ez jelenti az elsődleges mintavételi egységet,
  • harmadsorban olyan csontok, amelyek nagyobb tömegű tömör, ún. kortikális állománnyal rendelkeznek (pl. kéztő- és csigolyacsontok bizonyos részei).
Emellett az emberhez köthető állatok archaikus maradványainak genetikai jellemzőit is kutatjuk, így például
  • bronzkori és kora középkori lovak, valamint
  • római kori tevék mintái is megfordultak már a laboratóriumunkban.
A táblázat utolsó sora arról árulkodik, hogy a csontokon kívül olyan más forrásból is kinyerhető archaikus DNS, amelyre először talán nem is gondolnánk:
  • az üledékekben fellelhető, talajszemcsékhez kötött ősi növényi, állati vagy emberi DNS azonosítása további lehetőséget nyújt a múlt biodiverzitásának kutatására.

mintavetelekKépek forrása: Ló- és tevecsontváz: B. Waterhouse Hawkins: Comparative view of the human and animal frame, 1860, 4. és 9. tábla. Wellcome Collection / Public Domain. Emberi csontváz: Jan Wandelaar: Skelet naast monument, 1725. Rijksmuseum, Amszterdam / Public Domain.

 

2. Konferenciák

A munkánk egyik következő fontos állomása a folyamatban lévő kutatások és eredmények bemutatása és megvitatása az archeogenomika és társtudományok szakértőivel. Az elmúlt öt évben kollégáink 31 városban, összesen 158 alkalommal prezentálták intézetünk kutatási projektjeit, határainkon innen és azon túl.

konferenciák 2021-2025Kép forrása: Bartholomeus Willemsz. Dolendo (?), Jan Cornelisz. van 't Woudt rajza nyomán: Theatrum anatomicum van Leidse Academie, 1609. Fotó: Rijksmuseum, Amszterdam. Public Domain.

 

2_konferencia-helyszínek-2021-2025-magyarorszag_szines2_20260326_hatter
3_konferencia-helyszínek-2021-2025-europa-szines_20260327_hatter
4_konferencia-helyszínek-2021-2025-europan_kivul-szines_20260327_hatter

 

 
Az Archeogenomikai (Kutató)intézet első 5 évéről részletes áttekintést ad igazgatónk nemrég megjelent tanulmánya:
Szécsényi-Nagy Anna: "Az archeogenetika (régészeti genetika) kibontakozása a tudományos és a közéleti térben: buktatók és lehetőségek". In: Borsos Balázs–Molnár Antal (szerk.): A változás állandósága: Humán tudományi kutatások a Bölcsészettudományi Kutatóközpontban 2012–2025: köszöntő kötet Balogh Balázs 60. születésnapjára, ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja, Budapest, 2026, 49-76.