Újabb eredmények jelentek meg a ló háziasításának történetével kapcsolatban az Acta Archaeologica Hungaricae friss számában 2025 végén. Az eredmények alátámasztják, hogy a ma is élő házilovak előtt elterjedt lófajták megélték a középső bronzkort a Kárpát-medencében. A tanulmány az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet és az MTA–ELTE HTK Lendület Bázis Kutatócsoport közös, a lovak Kr. e. 3. és 2. évezredi történetét vizsgáló kutatási programja keretében készült.
A ló háziasítása az emberi történelem egyik kulcsfontosságú eleme annak hadászati, kereskedelmi és gazdasági hatása révén. A lótartást, a ló hasznosítását már a Kr. e. 4. évezred közepétől megkísérelték az ázsiai sztyeppén, ugyanakkor a mai lovak ősei archeogenomikai adatok alapján (Gaunitz et al. 2018, Librado et al. 2021) csupán a Kr. e. 3. évezred legvégétől kezdtek elterjedni Eurázsiában. A Kárpát-medencében ezt az eseményt a legújabb genetikai eredmények mellett (Librado et al. 2024) a bronzkori településeken megjelenő, agancsból készült zablaoldaltagok is egyértelműen bizonyítják (Bozi–Szabó 2022; Kanne 2025).
Zablák és szíjelosztók, lovasok és harci kocsi temetkezések elterjedése Eurázsiában Kr. e. 2000 és 1000 között. Háromszögek és körök: zablák és szíjelosztók, lovas szimbólum: embertani megfigyelések alapján meghatározott lovasok, kocsi szimbólum: harci kocsis sírok, piros lovas szimbólum: Tollense-i csatamező elhelyezkedése (Kanne 2025, Fig. 7).
Korábbi archeogenomikai tanulmányok (Gaunitz et al. 2018, Librado et al. 2021) kimutatták, hogy az ezt megelőző időszakban a sporadikusan megjelenő háziasítási kísérletek a mára már kihalt, vagy a mai mongol vadlovakkal (Przewalski-lovakkal) rokonítható fajtákat célozták. Kevéssé ismert ugyanakkor, hogy a korábbi vad fajták visszaszorulása és végül kihalása hogyan zajlott le a mindössze néhány évszázadot felölelő átalakulási folyamat során, illetve mi az oka annak, hogy ezekből szinte egyáltalán nem maradt fenn genetikai örökség a modern háziasított lovakban.
Az Acta Archaeologica Hungaricae új számában (76/2 (2025)) megjelent tanulmányunk egy olyan lókoponyából származó genomról számol be, amely részben választ ad ezekre a kérdésekre. A lelet a dél-magyarországi Tompa lelőhelyen került elő a középső bronzkori Vatya-kultúra kerámiájával együtt, radiokarbon vizsgálat alapján Kr. e. 1870–1620 közé keltezhető (Bozi–Szabó 2022). A koponya genetikai vizsgálata szerint az egyed a térségben őshonos (vad)lóféléhez tartozott, amely rámutat arra, hogy a fajta a korábbi becslésekhez képest 2-300 évvel tovább maradt fenn. Mindemellett – az archeozoológiai eredményekkel együtt – a lelet az első közvetlen bizonyítékát adja annak, hogy ezt a fajtát a mai házilovak ősei mellett aktívan tartották.
Ennek fényében váratlan felfedezés, hogy sem a mai házilovak – a 100 éve kihalt tarpán ló kivételével –, sem a tompai ló – talán fajának egyik legutolsó példánya – nem mutatja a két fajta keveredésének jeleit. Mindez arra utal, hogy ennek hátterében valamilyen emberi tevékenység, esetleg ismeretlen természeti jelenség állhatott. Az bizonyos, hogy a fajta kihalását megelőzően a populáció mérete folyamatosan csökkent, vagyis nem gyors lefolyású, hanem egy hosszan tartó, emberi és/vagy környezeti hatásra bekövetkező eseményről van szó. Ezek az eredmények számos későbbi kutatás alapjául szolgálhatnak a jövőben, hogy további információt kapjunk ember és ló együttéléséről a térségben.
Ősi lovak genomösszetétele. a) Lovak genomjának főkomponens-analízise (egy jel egy lovat, a különböző színek és formák pedig különféle csoportokat jelölnek). A két modern fajta (narancs színnel a házilovak, sötétzölddel a mongol vadlovak) mellett számos kihalt is ábrázolva van, közülük a magyarországi őskori lovak (Hungary MBA és Tompa1) jól illeszkednek a térség genetikai struktúrájába; b) Struct-f4 elemzés, mely vázlatos képet ad a különböző genomok összetételéről. Itt egy-egy szín egy-egy, a teljes adatsorból kiszámolt genetikai komponenst jelöl, ezek arányai (y tengely) utalnak egy-egy minta (x tengely oszlopai) összetételére, és így genetikai hasonlóságára vagy különbözőségére a többi mintához képest. Tompa1 minta (ezen és más számítások alapján is) jól beleilleszkedik a térségből ismert lovak (pl. Duk2, CAR05) összetételébe; c) Házilovakkal (DOM2) rokonítható DNS-szakaszok megoszlása Tompa1 (az általunk vizsgált őskori ló) kromoszómáin. A DOM2-höz kapcsolódó szakaszok mérete és eloszlása nem utal a közelmúltban bekövetkezett keresztezésre (Gerber et al. 2025, Fig. 1).
A cikk itt érhető el:
Dániel Gerber, Zoltán Dicső, Géza Szabó, Róbert Bozi, Botond Heltai, Gabriella Kulcsár, Balázs Gusztáv Mende, Viktória Kiss and Anna Szécsényi-Nagy: Extended pre-domestication horse lineage survival in the Carpathian Basin. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 76 (2025) 2, 251–262. DOI: 10.1556/072.2025.00036
A borítóképen: mongol vadló. Forrás: Wikimedia Commons / CC-BY-SA-4.0
Irodalom:
Bozi, R. and Szabó, G. (2022). The beginnings of the use of equids as work animals in the Bronze Age Carpathian Basin. Anteus, 38: 107–142. https://real.mtak.hu/175812/
Gaunitz, C., Fages, A., Hanghøj, K., Albrechtsen, A., Khan, N., Schubert, M., Seguin-Orlando, A., Owens, I.J., Felkel, S., Bignon-Lau, O., de Barros Damgaard, P., Mittnik, A., Mohaseb, A.F., Davoudi, H., Alquraishi, S., Alfarhan, A.H., Al-Rasheid, K.A.S., Crubézy, E., Benecke, N., Olsen, S., Brown, D., Anthony, D., Massy, K., Pitulko, V., Kasparov, A., Brem, G., Hofreiter, M., Mukhtarova, G., Baimukhanov, N., Lõugas, L., Onar, V., Stockhammer, P.W., Krause, J., Boldgiv, B., Undrakhbold, S., Erdenebaatar, D., Lepetz, S., Mashkour, M., Ludwig, A., Wallner, B., Merz, V., Merz, I., Zaibert, V., Willerslev, E., Librado, P., Outram, A.K., and Orlando, L. (2018). Ancient genomes revisit the ancestry of domestic and Przewalski’s horses. Science, 360: 111–114, https://doi.org/10.1126/
Kanne, K. (2025). Horse domestication and early use. In: Benkert, H. and Kanne, K. (Eds.), Harnessing horses from Prehistory to history. Approaches and case studies. Leiden, pp. 97–122. https://doi.org/10.59641/WW723ZI
Librado, P., Khan, N., Fages, A., Kusliy, M.A., Suchan, T., Tonasso-Calvière, L., Schiavinato, S., Alioglu, D., Fromentier, A., Perdereau, A., Aury, J.-M., Gaunitz, C., Chauvey, L., Seguin-Orlando, A., Der Sarkissian, C., Southon, J., Shapiro, B., Tishkin, A.A., Kovalev, A.A., Alquraishi, S., Alfarhan, A.H., Al-Rasheid, K.A.S., Seregély, T., Klassen, L., Iversen, R., Bignon-Lau, O., Bodu, P., Olive, M., Castel, J.-C., Boudadi-Maligne, M., Alvarez, N., Germonpré, M., Moskal-del Hoyo, M., Wilczynski, J., Pospuła, S., Lasota-Kus, A., Tunia, K., Nowak, M., Rannamäe, E., Saarma, U., Boeskorov, G., Lougas, L., Kysely, R., Peske, L., B˘al˘as¸escu, A., Dumitras¸cu, V., Dobrescu, R., Gerber, D., Kiss, V., Szécsényi-Nagy, A., Mende, B.G., Gallina, Z., Somogyi, K., Kulcsár, G., Gál, E., Bendrey, R., Allentoft, M.E., Sirbu, G., Dergachev, V., Shephard, H., Tomadini, N., Grouard, S., Kasparov, A., Basilyan, A.E., Anisimov, M.A., Nikolskiy, P.A., Pavlova, E.Y., Pitulko, V., Brem, G., Wallner, B., Schwall, C., Keller, M., Kitagawa, K., Bessudnov, A.N., Bessudnov, A., Taylor, W., Magail, J., Gantulga, J.-O., Bayarsaikhan, J., Erdenebaatar, D., Tabaldiev, K., Mijiddorj, E., Boldgiv, B., Tsagaan, T., Pruvost, M., Olsen, S., Makarewicz, C.A., Valenzuela Lamas, S., Albizuri Canadell, S., Nieto Espinet, A., Iborra, M.P., Lira Garrido, J., Rodríguez González, E., Celestino, S., Olària, C., Arsuaga, J.L., Kotova, N., Pryor, A., Crabtree, P., Zhumatayev, R., Toleubaev, A., Morgunova, N.L., Kuznetsova, T., Lordkipanize, D., Marzullo, M., Prato, O., Bagnasco Gianni, G., Tecchiati, U., Clavel, B., Lepetz, S., Davoudi, H.,Mashkour, M., Berezina, N.Ya., Stockhammer, P.W., Krause, J., Haak, W., Morales-Muñiz, A., Benecke, N., Hofreiter, M., Ludwig, A., Graphodatsky, A.S., Peters, J., Kiryushin, K.Yu., Iderkhangai, T.-O., Bokovenko, N.A., Vasiliev, S.K., Seregin, N.N., Chugunov, K.V., Plasteeva, N.A., Baryshnikov, G.F., Petrova, E., Sablin, M., Ananyevskaya, E., Logvin, A., Shevnina, I., Logvin, V., Kalieva, S., Loman, V., Kukushkin, I., Merz, I., Merz, V., Sakenov, S., Varfolomeyev, V., Usmanova, E., Zaibert, V., Arbuckle, B., Belinskiy, A.B., Kalmykov, A., Reinhold, S., Hansen, S., Yudin, A.I., Vybornov, A.A., Epimakhov, A., Berezina, N.S., Roslyakova, N., Kosintsev, P.A., Kuznetsov, P.F., Anthony, D., Kroonen, G.J., Kristiansen, K., Wincker, P., Outram, A., and Orlando, L. (2021). The origins and spread of domestic horses from the Western Eurasian steppes. Nature, 598: 634–640, https://doi.org/10.1038/s41586-021-04018-9
