Szécsényi-Nagy Anna (HUN-REN BTK, Archeogenomikai Intézet) és Siklósi Zsuzsanna (MTA-ELTE Lendület Innováció Kutatócsoport) vezetésével új archeogenetikai tanulmányt készítettünk az Alföld újkőkorának és rézkorának népességeiről.
Nemzetközi munkacsoportban összesen 125, a Bécsi Egyetem és a Harvard Medical School laboratóriumában kinyert őskori humán genom felhasználásával átfogó vizsgálatokat végeztünk olyan Kárpát-medencei népességeken, amelyek a késő újkőkorban és a kora rézkorban léteztek az Alföldön. A kutatásban az ELTE BTK Régészettudományi Intézet, a romániai Szatmár Megyei Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum régészei, valamint a Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK antropológusai vettek részt.
A tanulmány fókuszterülete Polgár térsége volt a Tisza mentén, ahol jól feldolgozott régészeti feltárások révén újkőkori és rézkori közösségek vizsgálhatók. A kutatás során ötvöztük a populációgenetikát, rokonság vizsgálatokat és az IBD (indentity-by-descent, azaz leszármazás alapon azonos) autoszomális haplotípus szegmensek osztozásából kialakuló hálózatok elemzését a régészeti és antropológiai megfigyelésekkel. Ezekkel az eszközökkel sikerült jobban megérteni a közösségek társadalmi, biológiai szerveződését és dinamikáját a Kr. e. 4800–3900 közötti időszakban.
A késő újkőkor és a kora rézkor időszakában alapvető biológiai folytonosságot azonosítottunk a Tisza melletti Polgár település környezetében egykor élt embereket vizsgálva, annak ellenére, hogy a régészeti adatok szerint drasztikusan megváltozott a társadalom ebben az átmeneti, Kr. e. 4500–4350 közötti időszakban, illetve a két fontosabb Polgár-Csőszhalom és Tiszapolgár-Basatanya lelőhelyeken feltárt temetkezési csoport között 300 év hiátus húzódott. Régészeti adatokból tudjuk, hogy a késő újkőkor végén elhagyták a stabil, évszázadokon át lakott központokat, és a nagy tellek (lakódombok) helyett apró, tanyaszerű települések hálózata alakult ki. Ezzel együtt a házak közül a temetkezések kikerültek az újonnan létesített temetőkbe, illetve jelentősen megváltoztak a mindennapi használati tárgyak is.
Késő neolitikus temetkezések Polgár-Csőszhalomról (1-2) és kora rézkori temetkezések Tiszapolgár-Basatanyáról (3-6) (Raczky et al. 2014, fig. 5. nyomán)
A most közölt teljes genomi vizsgálatok lehetővé tették, hogy az emberek távoli biológiai kapcsolataiból hálózatokat alkossunk. Ezek a rendszerek a közösségek kapcsolatrendszerét, térbeli és időbeli dinamikáját mutatják meg. A kora rézkori Tiszapolgár-Basatanya lelőhely (Kr. e. 4350–4000) több szempontból is izgalmas kutatási területnek bizonyult. Eddig nem ismertük a különböző stílusú tárgyakat használó rézkori egyének biológiai kapcsolatait, a temető közösségét alkotó egyének párválasztási és temetkezőhely-választási preferenciáit. A most megjelent tanulmány bebizonyította, hogy az időben részben átfedő, de mégis egymást követő kerámia stílusokat használó emberek egymással rokonsági kapcsolatokban álltak. Tiszapolgár-Basatanya temetőt egy biológiai értelemben vett zárt közösség alkotta, akik valószínűleg közösségi-kulturális értelemben elszigetelődtek kortársaiktól. Ez utóbbira utalnak a most leírt gyakori rokonházasságok és a sűrű belső kapcsolatrendszer.
Tiszapolgár-Basatanya biológiai rokonság hálózata és a rekonstruált családfák
A Basatanyán talált családok apai ági leszármazást követtek. A férfiak gyerekkori lakóhelyükön alapították új családjaikat, amire jelenleg a temető alapján lehet következtetni, hiszen a felmenőik temetkezőhelyét tartották (ők vagy környezetük) meghatározónak. A nők voltak inkább részesei külső kapcsolatoknak, azonban a női exogámia nem volt rendszerszinten igazolható.
Kora rézkori temetkezések Urziceni-Vamă lelőhelyről
Ugyan a történeti léptékű megállapításokhoz a térségből még számos lelőhely hasonló minőségű elemzésére van szükség, bizonyos összefüggések már leírhatóak voltak. A genetikai kapcsolati hálózatok rávilágítottak arra, hogy az alföldi kora rézkori közösségek egymástól igen eltérő rendszerekben szerveződtek. A Polgár térségétől alig 100 kilométerre fekvő kortárs Urziceni-Vamă temetőben egészen más struktúrát találtunk. Az apai leszármazás és temetkezési rend egyáltalán nem volt általános ebben az időszakban, hiszen ebben a másik, jól kutatott temetőben éppen az apák hiányoztak a kisebb családi egységekből. A temetkezés rendje is egészen más jellegű volt, a közvetlen rokonokat sokszor egymástól távolabb temették el. A rokonházasságok hiánya és a tág genetikai kapcsolatrendszer arra utal, hogy az Urziceni temetőt egy akár hatszor nagyobb közösség is használhatta, mint Tiszapolgár-Basatanyát.
Urziceni-Vamă biológiai rokonság hálózata és a rekonstruált családfák
A kutatást az MTA-ELTE Lendület Innováció Kutatócsoport és a HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézete a Tiszapolgár-Basatanya temető biorégészeti feldolgozásával folytatja. Cél a temető szerkezetének és az ide temetkező családok struktúrájának minél pontosabban megértése, a rézkor elején tapasztalt társadalmi változások mögött lévő biológiai folyamatokkal együtt.
Sajtómegjelenések:
Qubit: Ősi DNS-mintákból tárták fel, hogyan változott meg az Alföld társadalma 6000 évvel ezelőtt
Helló Sajtó!: Hasonló rítusok, eltérő rokonsági rendszerek a rézkori Alföldön
