Új régészeti és archeogenomikai kutatások összetett képet festenek a kora középkori, langobard kori Kisalföld közösségeinek rokonsági viszonyairól és mobilitási mintázatairól

+36 1 224 6781

A Nyugatrómai Birodalom széthullása után, az i. sz. 4–6. század folyamán a Nyugat-Európában végbemenő politikai, demográfiai és kulturális változások régóta a korszak kutatásának alapvető kérdései közé tartoznak, mégis meglepően keveset tudunk arról, hogy ezek a változások hogyan érintették az egykorvolt birodalom határterületein élő közösségeket. Egy új, archeogenomikai és izotópos vizsgálatokra, valamint régészeti leletekre épülő kutatás árnyaltabb képet fest a kora középkori közösségek szerveződéséről a langobard kori Kisalföld területén, és bemutatja, hogy kapcsolataik miképpen adhatták a kialakuló új politikai rendszerek alapját. A HistoGenes projekt keretében, intézetünk munkatársainak részvételével megvalósult nemzetközi kutatás eredményei a Science folyóiratban jelentek meg.

Nemzetközi és több tudományterületet összefogó ERC HistoGenes kutatócsoportunk Yijie Tian (Stony Brook University, NY) és Koncz István (Eötvös Loránd Tudományegyetem) vezetésével két római kori (i. sz. 3–5. század) és öt langobard kori (i. sz. 6. század) kisalföldi temető teljes körű biorégészeti vizsgálatát végezte el. Több mint 300 régészeti korú egyénen történt teljesgenom-elemzés, mobilitásra (stroncium) és táplálkozásra (szén és nitrogén) vonatkozó izotópvizsgálatok, hogy pontosabb képet kapjunk a korabeli egyének életéről és a közösségeiket formáló társadalmi folyamatokról. Az ősi DNS-adatok és a temetkezési szokásokra vonatkozó régészeti információk együttes felhasználásával rekonstruáltuk a Kisalföld – a hajdani római Pannonia provincia egyik fontos területének – társadalmi viszonyait a római uralom megszűnését követően.

Egy felnőtt és egy gyermek temetkezése a szelestei 6. századi temetőből. Kép forrása: Savaria Múzeum, Szombathely

Az eredmények szerint elsősorban dél-európai genetikai örökség mutatható ki a római kori lakosság genetikai összetételében, ugyanakkor ázsiai és afrikai genetikai elemek is jelentősek voltak. Ez jól tükrözi a Római Birodalom sokszínű, kozmopolita jellegét, ahol különböző földrajzi és kulturális hátterű emberek éltek és mozogtak együtt.

A római uralom megszűnése után azonban jelentősen megnőtt az észak-európai eredetű genetikai összetevők aránya a térségben, amelynek legvalószínűbb magyarázatát a korszakra jellemző népvándorlások jelenthették. A megjelenő új népesség valószínűleg kapcsolatba hozható a langobardok történeti forrásokból ismert vándorlásával. Ez az északi germán népcsoport az i. sz. 1–2. században még a mai Észak-Németország területén tűnik fel, de az 5. század végén már a Közép-Duna vidékén találjuk őket, s hatalmukat a mai Kisalföld területére is kiterjesztették.

A vizsgálatok alapján ugyanakkor egyetlen nagy népvándorlási hullám helyett inkább összetett és hosszú időn át tartó mobilitási folyamatok rajzolódnak ki, amelyek során a Kisalföld lakói folyamatos kapcsolatban álltak az északabbra élő közösségekkel. Az újonnan érkező csoportok nem egyszerű falusi településeket hoztak létre, hanem egy sokszínű és hierarchizált társadalmat alakítottak ki, amelyben a vezető rétegek meghatározó szerepet játszottak egy új, római kor utáni politikai rend megszervezésében.

A szelestei 6. századi temetőből származó műtárgyegyüttes. Kép forrása: Savaria Múzeum, Szombathely

A genetikai és régészeti eredmények azt is megmutatták, hogy a térségben újonnan létrejövő közösségek biológiai értelemben nem homogén egységek, a jobbára észak-európai genetikai hátterű bevándorlók és a főként dél-európai hátterű, továbbélő helyi lakosság közötti kapcsolatok sokféle formában alakultak, és ezek együtt hozták létre egy a korábban feltételezettnél összetettebb társadalmi rendszert.

A kutatás során az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézet munkatársai projektszervezési és laboratóriumi feladatokat láttak el az ERC HistoGenes munkacsoportban. A tanulmány alapját adó biorégészeti minták felgyűjtését, dokumentálását, az izotóp- és DNS-vizsgálatok előkészítését Szécsényi-Nagy Anna és Mende Balázs Gusztáv vezetésével a következő laboratóriumban dolgozó korábbi és jelenlegi kollégáink végezték: Kerestély Koppány, Pokker Daniella, Gábriel Sára, Oravecz Viktória és Bódis Viktória. Ezúton is köszönet az áldozatos munkájukért!

A tanulmány megjelenéséről szóló bővebb sajtóközlemény az ELTE Bölcsészettudományi Kar honlapján olvasható. A HistoGenes projektről itt olvashatnak bővebben.