A Határtalan Régészet magazin 2026. évi őszi számának témáját a régészet és a természettudományok együttműködése, a folyamatosan fejlődő módszerekkel született izgalmas, új eredmények adják. Az Archeogenomikai Kutatóintézet munkatársai két cikkben, friss példákon keresztül mutatják meg, mennyire változatos módokon és célokra lehet alkalmazni a biorégészet és az archeogenomika eszköztárát a múltban élt emberek, állatok vagy akár mikrobák kutatásában is.

Szécsényi-Nagy Anna, intézetünk igazgatója és Süvegh Eszter kutatási asszisztens cikke a szerves maradványokkal foglalkozó biorégészet tudományterületére koncentrál. A reneszánsz kori Firenzében és a római kori Aquincumban történt, rejtélyes halálesetek példáján mutatják meg, hogy a csontok, fogak és az ezekben megőrződött genetikai információ elemzése hogyan segíthet feltárni az egykori emberek és közösségek életének részleteit.

Egy ember DNS-ében található teljes örökítőanyag összessége (genom) többek között a származására, kinézetére és betegségeire vonatkozó információt is tartalmaz. Forrás: National Human Genome Research Institute – a Community Engagement in Genomics Working Group infografikája alapján (Public Domain)

Gerber Dániel, intézetünk tudományos munkatársa pedig arról ad áttekintést, hogy az archeogenomika módszertanának fejlődése mára milyen szélesre tolta ki a tudományterület határait. Cikkéből többek között kiderül, hogy napjainkban már nemcsak a régészeti korokban élt emberek és állatok maradványaiból lehetséges genetikai örökítőanyagot kinyerni: az ősi DNS-maradványok talajszemcsékhez és más felületekhez kötődve is képesek megőrződni, azaz a vizsgálathoz már nem szükséges feltétlenül a szabad szemmel látható vázmaradvány sem.

Ősi DNS-mintavétel barlangi üledékből. Forrás: Pedersen és mtsai. 2021, Devlin A. Gandy felvétele

A Határtalan Régészet 2026/3. lapszáma már kapható az újságárusoknál és megrendelhető a szegedi Móra Ferenc Múzeum honlapján, jó olvasást kívánunk!