Új nemzetközi genomikai tanulmányban szerepel intézetünk, amely friss adatokat hoz az emberiség nyelvi gyökereinek rendszeréhez.

A Nature folyóiratban február 5-én megjelent áttörő tanulmány 435 egyén archeogenetikai adatait vizsgálja Eurázsia területéről (Kr. e. 6400–2000), és egy újonnan leírt genetikai csoportként, a Kaukázus–Alsó-Volga vidékén a bronzkor előtt élt népességek jelentőségét tárja fel. Az eredmények arra utalnak, hogy ez a populáció kapcsolatban állhat az összes indoeurópai nyelvet beszélő közösséggel, és kulcsszerepet játszhatott az indoeurópai nyelvcsalád kialakulásában.
A kutatás legfontosabb megállapításai:
🔹 Három, bronzkor előtti genetikai gradienst ír le Kelet-Európa és a Kaukázus térségében:

• Az első, a Kaukázus–Alsó-Volga-vidéki, amelyben a kaukázusi vadászó–gyűjtögető népesség genetikai öröksége volt a meghatározó. Ez a gradiens a Kaukázus vidékétől egészen az Alsó-Volga mentén fekvő Berezhnovka lelőhelyig megtalálható. A kétirányú génáramlás átmeneti mintázatot adó populációkat hozott létre, így pl. az észak-kaukázusi Majkop-kultúra, ill. a Pontusz–Kaszpi sztyeppén található Remontnoje lelőhely népessége esetében. Az őskori Kaukázus–Alsó-Volga vidéki populáció genetikai öröksége szorosan összefügg a később kialakuló Jamnaja-kultúrával, amely utóbbi már az indoeurópai nyelvek szétterjedéséhez köthető. A korábban rejtélyes hettita és más anatóliai nyelvek beszélői szintén genetikai kapcsolatot mutatnak ezzel az újonnan azonosított Kaukázus–Alsó-Volga vidéki populációval.
  
  
• A második, Volga-vidéki genetikai gradiens a Kaukázus–Alsó-Volga-vidéki népek és a Felső-Volga menti, kelet-európai vadászó–gyűjtögető eredetű populációk keveredéséből jött létre, rendkívül változatos csoportokat alakítva ki.
  
  
• A harmadik, Dnyeper-gradiens a nyugatra húzódó Kaukázus–Alsó-Volga-vidék közösségek és a Fekete-tenger északi partvidékén élő újkőkori vadászó–gyűjtögető közösségek keveredéséből alakult ki a Dnyeper folyó mentén, mely régészetileg az ún. a Szerednij Sztih-kultúra csoportjaival hozható kapcsolatba. A genetikai eredmények alapján közvetlenül belőlük alakult ki a későbbi Jamnaja régészeti jelenség alapnépessége Kr. e. 4000 körül, amely Kr. e. 3750–3350 között gyors népességnövekedésnek, majd a kedvező klimatikus és környezeti adottságoknak köszönhetően terjedésnek indult.

A Jamnaja jelenség elterjedése Eurázsiában a Kr. e. 4/3. évezred fordulóján. Trautmann et al 2023

🔹 A Jamnaja-terjeszkedés hatása: A Kr. e. 3100 körül induló Jamnaja-expanzió alapvetően formálta az európai és közép-ázsiai népességek genetikai összetételét.

🔹 Kárpát-medencei adatok szerepe: A Magyarország területéről származó Jamnaja típusú temetkezések genetikai elemzése megerősíti a keleti kapcsolatok meglétét a Kr.e. 4-3. évezred fordulóján, és segíti a vándorlási útvonalak feltérképezését. Mindemellett kuriózumnak számít, hogy a jamnajákhoz köthető expanziót egy évezreddel megelőző, közvetlen Volga-vidéki kapcsolatra utal a Csongrád-Kettőshalomról származó rézkori ember (Kr. e.4330–4075) újonnan leírt genetikai állománya.

A kutatást Iosif Lazaridis, Nick Patterson és David Reich (Harvard Egyetem, Howard Hughes Orvosi Intézet), Ron Pinhasi (Bécsi Egyetem, HEAS), David Anthony (Hartwick College), és Leonid Vyazov (Ostravai Egyetem) vezette, 128 társszerző közreműködésével.

A magyarországi genetikai minták elemzése részben a HUN-REN BTK Régészeti Intézet, majd az Archeogenomikai Intézet laboratóriumában történt, hozzájárulva a kutatás fontosabb megállapításaihoz.

📌 A tanulmány itt érhető el.
📌 A magyar munkacsoport hosszabb híre a tanulmányról itt érhető el.
📩 További információ:
Szécsényi-Nagy Anna