A Mandiner honlapján újonnan megjelent cikkben intézetünk két kollégájával készült interjú olvasható. Szécsényi-Nagy Anna az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet vezetője és Csáky Veronika az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézet tudományos munkatársa a magyarság genetikai eredetének a legújabb tudományos eszközökkel történő felderítéséről beszélt. Az eddigi eredményeiket a Nature Scientific Reports folyóiratban 2020 végén megjelent tanulmányukban foglalták össze. A tanulmány egy többlépcsős kutatás első eredményeit mutatja be, amely a magyar őstörténet szempontjából is fontosnak tartott Volga és Urál régiókból származó, régészeti szempontból jelentős temetők genetikai elemzését írja le.
A Mandiner cikk elérhető itt.
Az utóbbi évtizedben a PPKE BTK Régészettudományi Intézete és Türk Attila által vezetett oroszoroszági expedíciók során értékes leletanyagok és csontmaradványok kerültek elő ebből a térségből. Az ember maradványok vizsgálatát az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának (jelenleg Archeogenomikai Intézet) munkatársai végezték el.
A magyarok elődeivel is összefüggésbe hozható régészeti kultúrák a 6-13. században a Közép- és a Dél-Urál hegység keleti oldalától a Volga középső folyásáig terjedtek. Ebben a tanulmányban az Urál hegység keleti oldalán a Cseljabinszk régióban található, a Kusnarenkovói–Karajakupovói kultúra jegyeit hordozó 9-11. századi Ujelgi temető, valamint az Urál nyugati előterében lévő további négy, a Lomovatovói és Nyevolinói kultúrához tartozó 3-10. századi temetők kerültek elemzésre.
A kutatásról további információk érhetők el a honlap korábbi cikkeiben magyar és angol nyelven a Hírarchívum és News menüpontok alatt.
