Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatóinak vezetésével jelent meg a Nature hasábjain az a tanulmány, amely az avar kori (Kr. u. 6.-9. század) társadalom rokonsági szerveződésének mintázatait tárja fel (link).
A kutatók négy alföldi lelőhely temetkezéseit vizsgálták több mint 400 genetikai minta segítségével. A korábbi archeogenetikai témájú tanulmányokhoz képest jelentős újdonságnak számít, hogy az egyes lelőhelyeken teljes (valamennyi feltárt sírra, vagyis korabeli egyénre kiterjedő) mintavételre törekedtek. E módszernek köszönhetően vizsgálni tudták egyrészt a közösségeken belüli, másrészt az egyes közösségek közötti rokonsági hálózatokat is. A tanulmány széleskörű nemzetközi együttműködésben, számos genetikus, régész, antropológus, izotópkutató, bioinformatikus, kulturális antropológus és történész közreműködésével valósult meg az Európai Kutatási Tanács által támogatott HistoGenes ERC Synergy Grant (No. 856453) projekt keretében.
The excavations of the Eötvös Loránd University at the Avar-period (6th-9th century AD) cemetery of Rákóczifalva, Hungary in 2006, Institute of Archaeological Sciences, Eötvös Loránd University, .
Az Avar Kaganátus keleti csoportjai Kr. u. 568-ban jelentek meg a Kárpát-medencében. Az írásos és genetikai források (Cell) tanúsága szerint vezetőik a Türk Birodalom felemelkedése idején menekültek el a belső-ázsiai sztyeppékről, a mai Mongólia területéről, és vándorlásuk során más eurázsiai nomád csoportok is csatlakoztak hozzájuk. A Kárpát-medencében a megelőző korszakot meghatározó Gepida és Langobard Királyság maradék népességére telepedtek rá. Néhány évtizednyi, a Bizánci Birodalommal folytatott intenzív háborúskodás után fokozatosan letelepedtek, és belső erőforrásokra támaszkodó gazdálkodó életmódra rendezkedtek be. Egészen a 9. század elejéig uralták a térséget, amikor Nagy Károly hadjáratai vetettek véget hatalmuknak.
A Nature-ben közreadott temetők népessége az Avar Kaganátus keleti, sztyeppei eredetű csoportjaihoz tartozott (Rákóczifalva, Kunpeszér, Kunszállás, Hajdúnánás). A genetikai és régészeti vizsgálatok azt mutatták, hogy a Duna-Tisza közi közösségek Belső-Ázsiából, a tiszántúli közösségek a kelet-európai, Fekete-tenger vidéki sztyeppékről érkezhettek. Ugyan származásukat tekintve nem voltak egységesek, mégis hasonló rokonsági szervezetben éltek, ami megfelel a történeti források és az eurázsiai sztyeppe népeire vonatkozó etnológiai kutatások nyomán kibontakozó képnek is. Ehhez foghatóan részletes adatok az avar kori társadalomra vonatkozóan semmilyen más forrásból nem álltak eddig rendelkezésre, ez teljes mértékben az új, archaeogenetikai kutatások eredménye.
A genetikai vizsgálatok az eltemetett személyek között számos első-, másod-, és harmadfokú rokoni kapcsolatot állapítottak meg, ami hatalmas családfák rekonstruálását tette lehetővé. A négy temető népessége hasonló elvek alapján szerveződött: szigorú patrilineáris rendszer bontakozott ki, amelyben a patrilokalitás és a női exogámia volt a norma, azaz a férfiak a házasság után is a közösségben maradtak, míg a nők mindig más helyről érkeztek. A közösségek egy-egy fő apai leszármazási vonal köré rendeződtek. Számos esetben előfordult, hogy egy férfinak vagy nőnek több partnertől született gyermeke. Ez jelenthetett a házastárs korai halála miatti újra házasodást vagy többnejűséget is.
Double burial with a male skeleton and a horse from Hajdúnánás, Hungary (7th century AD). This male individual was the founder of the cemetery/community. Institute of Archaeological Sciences, Eötvös Loránd University,
A teljes mintavételnek köszönhetően a rákóczifalvi közösségben népességváltást is ki lehetett mutatni. Genetikai származást tekintve a korábbi és a későbbi népesség alapvetően megegyezett, csupán az apai leszármazási vonal különült el. Sem a régészeti adatok, sem az izotópos (stroncium) vizsgálatok nem utaltak arra, hogy az új népesség a Kárpát-medencén kívülről érkezett volna. Valószínűleg az Avar Kaganátus belső hatalmi átrendeződése eredményezte a Tisza mentén fekvő, kedvező adottságú terület új urainak megjelenését és a helyi népességi viszonyok átalakulását a 7. század második felében.
A feltárt társadalmi szervezet fontos tanulsága, hogy a keleti eredetű közösségek annak ellenére is megőrizték sztyeppei típusú társadalmi berendezkedésüket, hogy életmódjuk és gazdasági rendszerük a Kárpát-medencében gyökeresen átalakult.
A tanulmány első szerzői Guido Alberto Gnecchi-Ruscone (MPI EVA) és Rácz Zsófia (ELTE), vezető kutatója Zuzana Hofmanová (MPI EVA). Az ELTE BTK Régészettudományi Intézetéből és a TTK Embertani Tanszékéről további régész és antropológus közreműködők Samu Levente, Szeniczey Tamás, Faragó Norbert, Gulyás Bence, Koncz István, Spekker Olga és Hajdu Tamás.
A HistoGenes 856453 ERC-2019-SyG projekt vezetői: Walter Pohl (Österreichische Akademie der Wissenschaften, Bécs), Patrick J. Geary (Institute for Advanced Study, Princeton), Johannes Krause (Max Planck Institute for Evolutionary Anthropology, Lipcse) és Vida Tivadar (ELTE, Budapest).
Az embertani leleteket a Magyar Természettudományi Múzeumban és a Szegedi Egyetem Embertani Tanszékén őrzik.
Mintavétel az Archeogenomikai Intézet laboratóriumában.
A genetikai minták előkészítését a HUN-REN BTK Archeogenomikai Intézet munkatársai: Bódis Viktória, Gábriel Sára, Heltai Botond, Kerestély Koppány, Oravecz Viktória és Pokker Daniella végezték Szécsényi-Nagy Anna és Mende Balázs Gusztáv vezetésével.
A kutatást az Európai Kutatási Tanács támogatja az Európai Unió „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramjában (támogatási megállapodás száma: 856453 ERC-2019-SyG).
