A népvándorlás kori Kárpát-medence, ami az egyik legbonyolultabb archeogenetikai kutatási terület, népességtörténeti összetettsége miatt a korábbi módszerekkel korlátozottan volt vizsgálható.
A modern technológiai újításoknak és a folyamatosan bővülő genetikai adatbázisoknak köszönhetően a 2020-as évek közepére jutott el a tudományterület arra a szintre, hogy “élőben” követhessük az egyes népcsoportok kapcsolatait, távoli rokonokat, vagy éppen biológiai forrásokat azonosíthassunk. A 2018-ban, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott Árpád-ház program keretein belül indult kutatásunk célja egyrészt a Dunántúl 8-11. századi népességeinek genetikai leírása, ezzel a nemzetközi és hazai adatbázisok bővítése volt. Másrészt betekintést kívántunk nyerni a Kárpát-medence populációgenetikai eseményeibe, összevetve az új eredményeket és a már korábban vizsgált magyarországi területekről származó, hasonló korokban élt egyéneket és csoportokat.
Összesen 296 emberi maradványt vizsgáltunk 7-11. századi dunántúli temetőkből, kiegészítve ezt egy, az Urálon túli területről (Ujelgi lelőhely (Csáky et al. 2020b)) származó, korai magyarokhoz köthető mintával. Az elemzések során összesen 103 teljes autoszomális genomot állítottunk elő, melyeket összevonva a már publikált mintasorokkal (Amorim et al. 2018, Gnecchi-Ruscone et al. 2022, Maróti et al. 2022, Vyas et al. 2023) csaknem félezer minta genetikai információját tartalmazó adatbázison végeztük az elemzéseinket, lefedve ezzel az időszámításunk szerinti első évezred második felét a Kárpát-medencében. Az adatelemzés során az elsők között alkalmaztuk az ún. IBD (azaz identity-by-descent) módszert. Ennek során a közvetlen közös ősre visszavezethető, egyező DNS szakaszokat (kromoszóma blokkokat) azonosítottuk két vagy több egyén között, amely nagy adatsorok bevonásával lehetővé teszi összetett biológiai hálózatok feltárását is. A módszer újdonsága, hogy kitölti a korábbi közvetlen rokonságot feltáró és az populációbiológiai szemszögű vizsgálatok közötti “űrt”. Előbbi a korábbi módszerekkel legfeljebb harmadfokú (pl. unokatestvérek közötti) rokonság kimutatására, míg utóbbi olyan távlati kérdések megválaszolására alkalmas, mint például egy népcsoport genetikai eredetének általánosabb forrásának becslése, például a keleti avar elit bajkáli régióban élő népcsoportokból való származtatása. Az IBD elsősorban a harmadfoknál távolabbi, de szociálisan még értelmezhető rokoni fok (pl. másodunokatestvér) feltárását, illetve a tágabb értelemben vett eredetkomponensek szétválasztását vagy közvetlen (pár száz éves időtávlatban élt) közös ős eredetének igazolását nyújthatja (pl a keleti avarok és honfoglaló magyarok közvetlenül rokonságban állnak-e egymással, vagy csak azonos régiókból származó forrásokkal rendelkeznek).
A mintagyűjtés során elsősorban az i. sz. 568-811 között fennállt Avar Kaganátus utolsó évei és a magyar államalapítás közötti átmeneti időszakot céloztuk meg, hogy részletes képet kaphassunk erről az ismeretekben szegény, ám eseményekben gazdag időszakról.
Az eredmények rendkívül sokrétűek, ezek összefoglalása, jelentősége és értelmezése pontokba szedve adható át a legjobban:
- Genetikai szempontból jellemeztük a Kárpát-medence népvándorlás kori alapnépességét. A paleolitikumtól a mai napig az európai népcsoportok meghatározó kulturális és genetikai változásokon mentek keresztül. Ennek ellenére az ötezer éve bekövetkezett indoeurópai bevándorlást, és azok helyi, rézkori lakossággal való összeolvadást követően nem történt olyan Európán kívülről érkező hatás, ami jelentős változást idézett volna elő a kontinens genetikai összképében. Ez alól a kelet-közép-európai régió, így a Kárpát-medence sem volt kivétel, annak ellenére, hogy a vaskortól kezdve számos, archaeogenomikai módszerekkel is kimutathatóan keletről és egyéb égtájakról érkezett népcsoport telepedett meg.
A Kárpát-medence népvándorlás kori alapnépességének genetikai összetétele.
Egy főkomponens analízis (PCA), amelyen szürke körökkel modern nyugat-eurázsiai egyének, genomokok vannak ábrázolva, több százezer genomi marker vizsgálata alapján. Ez az ábra színes jelekkel és szürke keresztekkel bemutatja az 5-11. századi Kárpát-medence népvándorlás kori alaplakosságának összetételét, amely elsősorban egy északi-déli genetikai tengely mentén oszlik el. A szürke keresztekkel jelölt egyének, jellemzően a fent említett tengelytől való távolságukkal összhangban, tartalmaznak valamennyi nem európai (jellemzően ázsiai és közel-keleti) genetikai komponenst. A Kárpát-medencébe beérkező népességek, eredetüktől függetlenül, sosem haladták meg azt a kritikus létszámot, amely jelentősen eltolta volna ezt a lényegében mai napig létező, összességében európai alapkarakterű genetikai összetételt. A kördiagrammok ugyanakkor jól szemléltetik, hogy a különböző színnel jelölt európai genetikai csoportok arányai sokat változtak az évszázadok alatt, jelezve, hogy nem egy statikus alapnépesség élt a Kárpát-medencében a vizsgált időszakban.
Az Európa-szintű genetikai állandóság (alapnépesség) mellett regionális szinten belső átrendeződések figyelhetőek meg, melyek közül az egyik leglátványosabb a déli és északi genetikai jellegeket mutató csoportok arányainak időbeli változása volt a Kr. u. első évezred második felében. Ezen csoportok földrajzilag is sokszor szeparálódtak a Kr. u. 5-6. században, azonban a 11. századra szinte teljesen összeolvadva létrehozták a mai modern magyarságéhoz már nagyon hasonlító regionális genetikai összetételt. Az Európa északibb területeire jellemző, viszont a Kárpát-medencében detektált genetikai csoporton belül is megfigyelhető átrendeződés és törés az IBD módszernek köszönhetően. Ez alapján a főleg langobárd régészeti kontextusból előkerült 5-6. századi, északi jellegű egyének korlátozott folytonosságot mutatnak a látszólag genetikailag azonos csoportba tartozó 7. századi, más régészeti környezetből előkerült egyénekkel, ami egyfajta népességcserére utal ebben az időszakban.Az északi jellegű genetikai csoport IBD hálózata.
A vonalak vastagsága és színerőssége a kapcsolat erősségére utal. A csoporton belül szemmel láthatóan is kimutatható diszkontinuitás a 6. és 7. század között (balról jobbra haladva az egyes tömbök az egyes századokat reprezentálják).
Ennek az átrendeződésnek a pontos megismerése jövőbeli kutatások tárgyát fogja képezni, bár korábbi publikációk alapján (Amorim et al. 2018, Olalde et al. 2023, Vyas et al. 2023) feltételezhető, hogy a megfigyelt jelenség a germán és szláv népességek mozgásaihoz és különbözőségéhez köthető.
- Pontosítottuk a hunok, avarok és korai magyarok egymás közötti kapcsolatait, illetve a Kárpát-medencei alapnépességgel való viszonyukat. Az új IBD módszerrel bizonyossá vált, hogy a Kárpát-medence hun kori, genetikailag kelet-eurázsiai származású csoportjainak (köznyelvben “hunok”, bár az elnevezés mögött az etnikum és a biológiai származás egységessége erősen vitatott) biológiai továbbélése nem mutatható ki a 9. század végén beköltöző honfoglaló népességben. Eredményeink alapján, összhangban korábbi tanulmányokkal (Csáky et al. 2020a, Gnecchi-Ruscone et al. 2024, Gnecchi-Ruscone et al. 2022, Maróti et al. 2022), a Kárpát-medencébe 568-tól megjelenő északkelet-ázsiai avar csoportok genetikai és feltehetően szociális értelemben egy alapvetően zárt (endogám, de nem belterjes) rendszert alkottak. Keveredésük (házasodás és gyermeknemzés) a helyi népességekkel csak kis mértékben, a magyar honfoglalókkal – néhány kivételtől eltekintve – pedig nem mutatható ki. Ugyanígy eredményeink az avar-magyar közös genetikai eredetet sem erősítették meg, ami a két csoport közötti genetikai folytonosság hiányát és szociális szerveződésük különbségeit is figyelembe véve tovább gyengíti a két népcsoport összekapcsolására és/vagy folytonosságára irányuló elméleteket.
Egyes egyének között megegyező genomi szegmensek elemzésének (IBD analízis) egy részlete. Piros színárnyalattal vannak kiemelve azok az egyének, akik hordoztak keleti (ázsiai) genetikai komponenst. Ők nem csupán időrendileg (6-9. és 10-11. sz.), hanem a genetikai hálózat alapján is két, jól elkülönülő csoportba rendeződtek. Ezek közül a bal oldalon ábrázolt csoportot avarokként, a jobb oldalon láthatót honfoglaló magyarokként lehetett azonosítani. Utóbbiak közül többen szoros kapcsolatokat mutatnak egy, az Urálon túlon található Ujelgi lelőhelyen eltemetett egyénnel is. Bár alapvetően mindkét csoportra jellemző a sűrű belső genetikai hálózat, mégis eltérő kapcsolatrendszerekkel rendelkeztek. A honfoglaló magyarok emellett nagyobb számú, közvetlen genetikai kapcsolatokkal bírtak a helyi - az első ábra színeivel jelölt - alaplakossággal (az egyszerűség kedvéért a keleti kapcsolatokkal nem rendelkező európai egyének nincsenek az ábrán).
- A Kárpát-medence népvándorlás kori alapnépességének kapcsolatrendszere az avarokkal és honfoglalókkal. A keletről jött avarok genetikai adatok alapján az eurázsiai sztyeppéről eredő népességeket is magukba foglalták. Ők a Kárpát-medence 7-8. századi, génjeiket átadó lakosságának mintegy ötödét tették ki. Rendkívül érdekes megfigyelésünk volt, hogy a 9. századi, régészetileg detektált avar “eltűnés” genetikai oldalról is leírható, ami arra utal, hogy a honfoglalók egy többnyire európai jellegű alapnépességgel, és már csak elenyésző mértékben keleti avarokkal rendelkező Kárpát-medencébe érkezhettek be. A genetikai számításaink alapján a beérkező magyar honfoglalók a Kárpát-medence akkori lakosságának mindössze tizedét tették ki. Mintegy egymillió fős Kárpát-medencei alapnépességgel számolva (bár ezen becslésekhez jelenleg korlátozott adatok állnak rendelkezésre), kb. 100-150 ezer fő lehetett a beérkező honfoglalók száma, ami összhangban van korábbi becslésekkel és történelmi forrásokkal is (Juhász, 2015). A genetikai adatok alapján az avaroktól eltérően a honfoglalók már a beérkezésükkor aktívan keveredtek a helyi európai jellegű alapnépességgel, ami egyrészt rávilágít a két népcsoport társadalomszerkezetének különbségeire, másrészt lehetséges magyarázatul szolgál arra, miért a honfoglaló magyarok utódai, és nem az avarok maradtak fenn (genetikai és kulturális értelemben) a későbbi korokban.
- Korai magyarokhoz köthető egyének már a honfoglalás előtt megjelentek a Dunántúlon. Zalavár-Vársziget lelőhelyen a Kr. u. 850-es évek második felében épült Hadrianus mártír zarándoktemplom melletti többrétegű temető. 870-890 közötti periódusában egy felnőtt férfit a honfoglalókhoz köthető genetikai csoportba soroltunk be (8/00. sír, AHP21 genetikai kóddal). Az eset rendkívüliségét növeli, hogy az AHP21 egy Kenézlő-Fazekaszugról (a 10. század első felére datált) honfoglaló temetkezésből származó (KeF-10936 kóddal jelölt) felnőtt férfival ötödfokú rokonságban állt, ami azonos generációnál jellemzően másodunokatestvéri kapcsolatnak feleltethető meg, bár az esetleges időbeli eltolódás miatt itt más típusú rokonság is fennállhatott. Ezek az eredmények megerősítik azt az elméletet, amely szerint a tömeges honfoglalást megelőzően már megjelenhettek magyarok különböző nyugati területeken is, feltehetően a Karoling kori fegyveres kíséret tagjaként.
Gábor Emese által készített arcrekonstrukció a 8/00-as sírba temetett egyénről (AHP21).
Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum hivatalos facebook oldala. - A Kárpát-medence lakosságának átalakulásai a 6-11. század között. Az IBD alapján létrehozott genetikai hálózatok alapján kimutatható az avarok megváltozott házasodási, kapcsolati rendszere a 7. században (Gnecchi és mtsai. 2024 eredményeivel összhangban), a Dunántúl és az Alföld egymástól való elszigeteltsége a magyar honfoglalást megelőzően, a honfoglalók tömeges megjelenése a 10. század elején, és az ezt követő, a teljes Kárpát-medencei lakosság átrendeződését eredményező népmozgás. Az eredmények alapján a honfoglalók jelenléte a 9. század végén és a 10. század elején tömegesen csak az Alföldön mutatható ki, majd a 10. század második felében nem csak a honfoglalók, hanem az alföldi alapnépesség egy része is átköltözött, vagy kapcsolatba került a dunántúli területek népességével. A korábbi, több esetben akár a római kor óta (biológiai értelemben) érintetlen vagy zárt, kis helyi csoportok is ebben a második fázisban kezdtek egymással összekeveredni.
Az eredményeink összetett populációs eseményeket tárnak fel makro- és mikrorégiós szinten a Kárpát-medencében. A tanulmány célja elsősorban a helyi populációgenetikai viszonyok megismerése volt a vizsgált időszakban, így más, külső népcsoportokkal való kapcsolatok feltárása, mint a honfoglalók eredete, vagy az egyes európai csoportok származásának azonosítása, nem képezte fókuszát a kutatásnak. Az ezekkel kapcsolatban felmerült kérdések további kutatások alapját szolgálják a jövőben.
A publikáció, mely egy hat éve tartó vizsgálati sorozat végeredménye, Gerber Dániel, Csáky Veronika és Szeifert Bea vezető szerzőségével, Szécsényi-Nagy Anna és Szőke Béla Miklós témavezetése mellett készült el. Köszönettel tartozunk minden kutatónak és társszerzőnek (régészeknek, biológusoknak és történészeknek), akik hozzájárultak a tanulmány elkészítéséhez. Köszönetünket fejezzük ki partnereiknek, a HUN-REN BTK Régészeti Intézet, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, a HUN-REN Wigner Adatközpont, a Magyar Természettudományi Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Szent István Király Múzeum és a Visegrádi Mátyás Király Múzeum munkatársainak.
A kutatást támogatta:
- Az Árpád-kori magyarság embertani-genetikai képe. Árpád-Ház Program, /2018-2023/ Tudományos szakmai alapprogramok: V.1. (ÁHP V.1.) Projekt azonosító: 39509/2018/KFSZ
- HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont
- ELKH/HUN-REN Kiemelt Kutatási Témák “Az etelközi szállásterület archeogenomikai kutatása” projekt
- Szilágyi Family Foundation
- HUN-REN Cloud rendszer
Az összefoglaló alapját képező tanulmány itt olvasható:
Gerber D, Csáky V, Szeifert B, et al. (2024) Science Advances
